A fals magyar

Ülök a Duna-parton. Előttem a szállodahajóból ki- és beszálló utasok. Nemsokára, egy hatalmas bőröndöt, egy koffert meg egy kézitáskát levágva, nagy amplitúdókkal, mellém telepedett egy fiatalember. Miután jól elhelyezkedett a padomon, megkérdezte angolul, leülhet-e. Némiképp savanyú ábrázattal – most mit mondjak, nem? – bólintottam. Tudtam, nem úszom meg, hogy meg ne szólítson. Kiderült, lengyel, én meg ugye magyar, no, hát akkor vagyunk mi két jóbarát. A németeket viszont utálja, azok mind kurvák. Meg a románokat is, mert azok meg falsak. Tele volt velük a hajó. De fals magyarral ő bizony még soha nem találkozott. Erre közbevetem, hogy azért most Orbán meg Tusk két nem annyira jó barát. Na, Tuskot ne is említsem, azt jól fejbe kéne lőni, eladta Lengyelországot a németeknek. Orbánt viszont nagyon szereti, mert ukránellenes. Mi az, hogy mi támogatjuk őket, azok meg nem adnak vissza semmit, ugye?!

Hasonló cikkek