Csabai László: Gyűrűk

A tanyai buszok csak a tanyaközpontig mennek, Laurának a jánosbokori megállótól még két kilométert kell gyalogolnia. Át a fagyott szántóföldön. Ha a dűlőutakat használná, kétszer ennyit kellene.A cél jól kivehető: Liskányék portája, egy tipikus hosszúház. Vályogfalakkal, hozzátoldott gazdasági épületekkel. Szépen fel lehet ezeket újítani, és néhányat meg is vettek gazdag nyárligetiek, de most üresen állnak, mert a táj nem nyújt olyan látványt és annyi rekreációs lehetőséget, mint a Tisza-part vagy a Zemplén. Itt az a jó, hogy közel a birtok, vagyis a munka, de az ember nem dolgozni akar a víkendházban.Még világos van, látni, hogy a kémény hosszú bajuszt ereget. Laura megborzong, a füstszag a legrosszabb a tanyasi portákon, a kosz, a ragadós asztalok és székek csak ezután jönnek.Kutya nincs, Laura nyugodtan tolja be a kaput. Bekopog az ajtón, válasz nem jön, benyit. A pitvarból kivitték a konyhafelszerelést és elbontották a nyílt tűzhelyet, így előszoba lett belőle. Liskány néni ül az asztalnál. Feketébe bújt kis asszony, hurkásan ráncos homlokkal. Ilyenekre mondják, hogy százévesek, s ez most majdnem igaz. Özvegy Liskány Józsefné elmúlt kilencvennyolc. A néni feláll, és köszönetet rebeg. Laura megsimogatja a kendős fejét.– Nem nagy fáradság ez nekem.– De igen, macerás kijönni ide a tanító néninek!Laura nem tanító, hanem biosz–kémia szakos tanár a nyírteleki iskolában, de a tanyasiaknak egy szavuk van minden pedagógusra.– Jót tesz egy kis gyaloglás. És az egyesület pénzt is kap a szolgálataiért.Az Élő Tanyákért Egyesület tényleg jut pályázati pénzhez, ennek ellenére Laura elteszi a borítékot, amit a néni nyújt neki. Persze ellenkezik kicsit. Régi a boríték, átlátszik a tízezres színe.– Hát… köszönöm. Telefonáljanak, ha szükség van rám.– Én nem értek a nyomogatós masinához, csak Bandika…– Akkor hívjon ő. Bent van?– Már reggel óta várja a tanító nénit.– Mondtam, hogy háromig órám van.– De ő már csak arra tud gondolni. Ne haragudjon meg érte. Bandika… ilyen gyáva. Mindig ilyen volt… Pulya korában nem mert kúti vizet hozni, félt, hogy beleesik.A még csak hetvennyolc éves Bandika a nagyágyon fekszik. Mintha fel lenne ravatalozva. De felkapja fejét Laura érkeztére, és fájdalmasan mosolyog. Borzalmas a hőség. Mikor felhagytak az otthoni kenyérsütéssel, a kemencét kicserélték cserépkályhára. Túl sok helyet foglalt el a búbos. De azóta visszasírják, mert annál van sut, ahová be lehet bújni, mint az anya ölébe, az anya méhébe. És el lehet benne égetni a gazt is. És sokáig tartja a meleget. Tovább, mint a kályha. Most nappal izzadásig fel kell fűteni a szobát, hogy a hajnali ébredés ne legyen vacogtató.Laura leveti kabátját, kötött pulóverét. Csak a blúz marad rajta. Szépen kiadja derekának karcsúságát, mellének arányos teltségét. És vetkőztetni kezdi Bandikát. Amikor a nő vállalta ezt a megbízást, nem attól félt, hogy kitudódik, hanem hogy nem kelt-e benne vonzalmat a férfi. Aki kopott gönceiben maga az elhasználtság, a nemi semlegesség. A harmincéves Laurának az intézményvezetőjével van viszonya, és korábban is ötven körüli férfiakat választott, de az ötven nem ugyanaz, mint a hetvennyolc.Amikor Bandika már teljesen meztelen, Laura előveszi a mobiltelefonját, behozza rajta a kamera funkciót, és kéri az öregembert, hogy vegye el tenyerét az ágyékáról.A bokortanyák három sorscsapása: a háború, a föld elvesztése, és hogy nem kel el a gyerek. Bandikának ehhez még hozzájött egy negyedik: a bőrdaganat. Apjával és nagyapjával is ez végzett. A három fia pedig agglegényként élte meg a negyvenéves kort. Hogy később találtak volna-e asszonyt, az örök rejtély marad, mivel egy év alatt mindhárman meghaltak. Janeket a drogosok cirrózisa vitte el, Ferkót egy motorbaleset, Kisbandika pedig megfagyott, mikor a szántón keresztül hazafelé tartott. Enyhe tél volt, a sár megfogta Kisbandika lábát. Részegen kísérelte meg az átkelést, ez is közrejátszhatott. Két nap múlva találták meg hányással elborított testét.Bandika és Juli, a felesége úgy érezték, ebbe belehalnak. Juli bele is halt. Bandika nem. De bár halni nem tudott, élni sem. Ezért költözött hozzá az anyja.A volt pitvarban ülnek már mindhárman. Laura a mobilját a laptophoz csatolta, annak monitorján nézik a felvételeket. Leg­alább száz anyajegye van Bandikának. Laura sorra kinagyítja őket. Különösen a szélüket, hogy nem elmosódottak, szabálytalanok-e.– Nem tűnnek veszélyesnek – mondja Laura, majd, bár az egészségügyi szakközépben érettségizett, és a gyakorlatát a dermatológián töltötte, gyorsan hozzáteszi: – De csak a bőrgyógyászaton tudnának százszázalékos választ adni. Menjen el oda, Bandika bácsi!Bandika nem fog elmenni, rosszul van betegek közelében. És a mamát sem hagyhatja magára. Valójában ő lenne egyedül a mama nélkül.A megkönnyebbülés sóhaja után Laura elkezdi azt a vizsgálatot, amit a kórház egyik szakrendelésén sem végeznének el Bandikának. A férfi egész hátát beborító májfoltokat kezdik szemlélni.– Tanító néni, menjen csak rá arra! – kéri a férfi, és a nő nagyít a képen.– Erre a részletre tetszik gondolni?– Igen. Mintha egy kutyának a feje lenne.Laura nagyít, kicsinyít a képen. Majd oldalára fordítja a monitort. A feje tetejére is állítja.– Hát, nem tudom… esetleg, ha oldalról nézünk egy kutyára. Mert ennek csak egy füle van.– Viszont jól látszik a szája. Ugat.– Hm, fogjuk rá. És ezzel ki üzenne?– Ferkó. A’ volt kutyamániás. Bolhás, a kuvasz bele is pusztult, mikor nem jött haza többet – és Bandika letöröl egy könnycseppet. – Talán azt akarja a fiam, hogy szerezzünk be egy kutyát, így gondoskodna rólunk az a drága gyermek.– Lehetséges – mondja kelletlenül Laura, és elképzeli, hogy egy németjuhász várja itt legközelebb. – Viszont egy nagy kutya sokat eszik.– És sok utána a kutyagané. A’ meg nem jó trágyának – veti közbe a mama.– Valami kis tacskó esetleg…– Igen, tanító néni, az elég ide. A kutyának úgyis csak annyi a dóga, hogy felébressze a gazdát, ha idegen gyön. A’ tán meg a tejbegyűjtő állomás, ott lejjebb… – mutatja a mama.Laura a kérdéses májfoltrészletet húzza a képernyő középére. Csóválja a fejét:– Szerintem csak egy paca.– De ám! Az ott a fala, a’ meg a teteje!– Miért éppen a tejbegyűjtő? Lehetne ház vagy istálló…– Me’ azon itt nincs nyílás. A háznak feltétlen van ajtaja, az istállónak meg kapuja.– És a tejbegyűjtőnek miért nincs?– Me’ bafalazták. Mikor má’ nem jött a tejporgyár felvásárlója, a sok csavargó beszökött oda esténként, és mocskot csinált. Hát befalazták.– És a néni szerint ezzel ki üzent?– Fogalmam sincs. De tán mégis az anyám. Biztosan ő. Fene kegyetlen asszony volt! Igaz, nyolc pulyát nevelt férj nélkül, mert az első urát, az apámat elvitte a bőrfene, a másodikat meg elvitték a ruszkik Szibériába. Sose gyött vissza! Na, szó, mi szó, anyám feszt kiabált, náspángolt, ha meg ríttunk, azt mondta, élve eltemet ­minket.– És hogy jön ide a tejbegyűjtő?– Ecce’ megittam egy pohár aludttejet az engedélye nélkül. Kikötött egy éccakára az eperfához. Pedig én úgy, de úgy féltem a boszorkányoktól. Egy nem messze lakott tőlünk. Popánszkiné. De akkor éjjel nem gyött. Tán megszánt. Még az is jobb volt anyámnál.– És a tejbegyűjtő azt jelentené, hogy már szánja-bánja…– Világos! Nem?– Miért nem a néni testén jelent meg ez a kép?– Honnét tudjam? De tán ott is van. Megnézi a tanító néni?– Majd máskor.– Menjen már lejjebb a tanító néni! – kéri Bandika. – Most jó. Na? Ez sem volt itt még a múltkor.– Mármint mi?– A holdsarló.– Nem látom.– Ott nagyobb pöttyök vannak, ott félkörben pedig kicsik.Ahogy egy 3D-s kép egyszerre feltárja, mit rejt, úgy lobban Laura szemébe a kifliforma. Ami lehet félhold is.– Látom már!– Ezt mindhárom fiam küldte! Az áldott lelkek!– Mit jelent?A mama szolgál magyarázatul:– A Hold, a Nap, a csillagok a bőrön Szűz Mária Nagyasszonyunk áldásának a jelei, eztet mindenki tudja.Laura a Koronában vacsorázik. Az intézményvezetővel. Akinek cimborája a Korona üzemeltetője, így Lauráéknak felviszik a szobába az ételt, s csak azt kell kifizetni, a szobabérletet nem. Nem nyilvános a kapcsolatuk. Nem is lesz az. Laura nem is álmodik erről. Vagyis éppen hogy álmodni folyton álmodik, de nappal igyekszik elhessegetni az ilyen soha meg nem valósuló álmokat.Amikor az intézményvezető Laurába hatol, a nő úgy érzi, hogy igenis, egy pillanatra helyére zökkent a világ, s a szoba szélei és sarkai meggörbülnek ettől a gyönyörtől, az intézményvezető válla pedig barnán felragyog.– Hogy nem vettem észre, hogy te is májfoltos vagy? – mondja az aktus utáni pihegés közben Laura.– Ki még az?– Egy… sok diák. Láttam testnevelésórán.– Én is kölyökkoromtól fogva vagyok májfoltos. Egy ideje lézerrel leszedetem. De megjelenik máshol. Borzaszt?– Semmi bajom vele. Jeleket, üzeneteket rejt.– Az enyém mit?– Két gyűrűt.Az intézményigazgató a fali tükörhöz áll, és fejét hátracsavarva szemléli válla tükörképét.– Hát… ha te mondod…

Hasonló cikkek