Kétszer rendeztek világbajnokságot fogolydilemmából, mindkétszer a legegyszerűbb stratégia nyert

"A játékelmélet zéró összegű játékokra épülő alapjait Neumann fektette le; Nash továbbfejlesztette a Nash-egyensúly fogalmát. A fogolydilemma modelljét Tucker terjesztette el pedagógiai példaként. Robert Axelrod iterált fogolydilemma-bajnokságai megmutatták, hogy a Tit for Tat (Adjonisten) egyszerű, kooperációval indító stratégiája képes volt legyőzni bonyolultabb terveket, és négy kulcsjellemzője vált ismertté. A stratégia gyengesége a zajtűrés volt, amire később a Nagylelkű Adjonisten adott választ. A modell segít megérteni az önzetlenség, hírnév és reciprok altruizmus evolúciós és társadalmi feltételeit, példákkal a pápuák pletykájától a vérszopó denevérek viselkedésén át az első világháború frontszokásaiig."