Kovács Ádám: Nem gondolunk Arankára

"Egy külföldi nyaralás apró pillanatai közben a narrátor és párja, Juli a fotózási tanácsok és hétköznapi élmények mögött egy diagnózis árnyékával küzdenek: a pár a jövőre, testiségre és a betegség lehetőségére gondolva próbál nem foglalkozni a félelemmel és a bizonytalansággal. A múltból előtörő emlékek — a nagymama hiánya és a testi veszteség képe — összekapcsolódnak a jelen aggodalmaival, miközben a narrátor a vizuális kompozíció (harmadolóvonalak) és a hétköznapi apróságok mentén rendezi gondolatait."